semmitmagamrol

Azt hittem szerelmes vagyok, azt hittem teljesen beleszerettem Gergőbe. Ez persze nem volt igaz, a kapcsolatunk soha nem róla és rólam szólt, hanem rólad és rólam. Mindig ott voltál közöttünk, még a legszenvedélyesebb csókolózás, a leghevesebb dugás közben is ott feküdtél közte és köztem a hatalmas kovácsoltvas franciaágyban. Tudtodon kívül is elválaszthatatlan részét képezted a kapcsolatunknak. Ahogy a szeretőd is, az a vörös hajú nőstény ördög. Tagadhatatlanul egyre többet gondoltam rá. Csak egyszer láttam, de akkor olyan mély benyomást tett rám, hogy ha akartam volna, sem tudtam volna elfelejteni.

Már késő ősz volt, de a nyár utolsó leheletét is ki akartam használni. Gondoltam még egyszer utoljára az udvarra terítem a ruhákat, hátha ott is megszáradnak. Miután a gyerekeket lefektettem, kimentem teregetni, cipő nem volt rajtam, a talpamba bele-belemart néha az októberi hideg, ha egy nedvesebb foltra léptem a gyepen. A szomszédból fojtottak áramlottak ki yann tiersen rue de cascades című zongoradarabjának foszlányai. Akaratlanul is eszembe jutott hányszor hallottam ezt a darabot, 10 éve nem táncoltam már, de bármilyen makacsul próbáltam is kiverni a fejemből, hogy réges-régen balerinának készültem, a testem túl jól emlékezett. Már nem én uraltam a mozdulataimat, hanem a szomszéd zongorista. Tudtán kívül marionett bábuként mozgatta a tagjaimat a zene ütemére. Önfeledten hajladoztam a rég nem hallott dallamra. Olyan természetességgel ringatott a zene lüktetése, mint a tenger hullámai mindent, amit egyszer magába szippantottak.

 A balerina nem művész. Ez az első mondat, amit a balett intézetben a lányok fejébe vernek. Hiába szólítják művésznőnek, a balerina nem több mint anyag, a jó balerina tiszta, fehér, hibátlan márvány, akit a rendező szobrászként alakíthat. De akkor ott a szinte már tapintható sötétségben, a rám nehezedő csillagtalan éjszakában, ami palástként borult a vállamra, életemben először azt éreztem, megtaláltam önmagam.

 Ha az ember úgy érzi, az élete megrekedt egy gödörben, ahonnan se előre, se hátra, le kell vedlenie magáról, minden bélyeget, amit az évek során rásütöttek. Rá kell eszmélnie, hogy kudarcot vallott anyaként, feleségként, háztartásbeliként, balerinaként, gyermekként… tehát az összes szerepkörben, amit az élet valaha rá osztott. Csak ha ezt a kiábrándító tényt elfogadta, léphet tovább. Épp az elém táruló számtalan lehetőség között vacilláltam, mikor egy kérges tenyér takarta le a szemeimet. Gergő. A harapós őszi estében olyan volt sunyin mögém osonó, majd némán laza ölelésbe burkoló teste, mintha egy télikabátot terítettek volna a vállamra. Lehelete szinte égette a nyakamat, szívdobogása élesen kalapálta ketté a hűvös csendet. Úgy éreztem meggyalázta a pillanatot, lábbal tiporta az éjben áramló muzsika emlékét. Kizökkentett.

-          Mit keresel itt? – Kérdeztem élesebben, mint szerettem volna.

-          Téged. – Mondta lágyan. A szemében kisfiús csalódottsággal és ezer kérdéssel lépett felém. – Nem akarsz már? – Kérdezte gyerekes félelemmel.

Elszégyelltem magam. Magamhoz húztam, hűvös csókot leheltem az ajkaira. Átölelt. A válla felett átnézve pont a dolgozószobád ablakát láttam, és mögötte téged, ahogy körözöl a tágas helyiségben, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Égett a villany, én tökéletesen láttalak téged, de te nem láthattál ki az irodád üvegfalán. Gergő ledöntött a fűre, forró nedves csókokkal vonta be az egész testemet. Még mindig olyan hévvel tudott nekem esni, mint az első alkalommal, pedig már hónapok óta becézgettük egymás testét napi rendszerességgel. Szerintem jobban ismertem az ő testét, mint a tiédet. Úgy feküdtem ott, mint azok a nagyon élethű és rettenetesen drága gumibabák, külsőre egy szexbomba, de a teste hideg, nincs benne vágy. Gergő valószínűleg azt hitte, ez a passzivitás valami újabb szexuális játék része. Pedig nem az volt, nem volt már kedvem játszani, hihetetlenül magányosnak éreztem magam, és távolabb voltam tőled, mint valaha. Elfordítottam a fejemet, próbáltam minél jobban elhatárolódni az eseményektől, a testem belerázkódott minden lökésbe, de gondolatban teljesen máshol jártam. Felülről figyeltem. Nem csak azt, ami a testemmel történik, főleg téged. Legszívesebben odanyúltam volna és lesimítok minden ráncot gondterhelt arcodról. Olyan kétségbeesetten bámultál a vaksötét éjszakába, mintha látnád, tudnád, mit művelek éppen, tőled alig pár méterre.

Feküdtem, vártam, hogy elélvezzen, nem tudom miért éreztem szükségét, hogy egyszer még átadjam neki a testem, de ez már nem volt dugás, pláne szeretkezés, ez már csak önkielégítés volt, amihez Gergő az én testemet használta. Néztem a felhőket, tanulmányoztam azt a számtalan színárnyalatot, ami a figyelmetlen szem számára homogén vihar-szürkévé áll össze. Vártam, hogy végezzen, és én végleg elbúcsúzhassak tőle.

Szinte deja vu-m volt, mikor otthagyott. Egész életemben ennyit láttam csak a férfiakból, távolodó hátakat. Gyerekkoromban a mostohaapák egymásnak adták a kilincset nálunk, anyám olyan sebességgel váltogatta őket, mint más a fehérneműjét. Eleinte vicces volt a dolog, mindegyik be akart vágódni nálam, nincs még egy gyerek, akinek olyan mennyiségű Barbie-babája, mesekönyve, plüssállata lett volna, mint nekem.  Kamasz koromban kissé már beleuntam a dologba, mikor már egységesen minden versenyzőt Bélának szólítottam, akkor jöttél te. Te vagy az egyetlen férfi, akinek soha nem láttam a hátát. És ezt ezúton is szeretném megköszönni.

A combjaim minden lépcsőfoknál össze-összeragadtak a belső felükre száradt ondótól, ahogy mentem fel az emeletre. A villanyok mind le voltak kapcsolva, kicsit csodálkoztam, hogy már alszol, de nem akartalak felébreszteni, igyekeztem lábujjhegyen lépkedni és nem kapcsoltam villanyt sehol. Olyan sötét volt a fürdőben, hogy véletlenül majdnem kézkrémet nyomtam a fogkefémre. Már majdnem végeztem is a fogmosással, mikor észrevettem, hogy ott fekszel a fürdőkádban.

-          Most azt játszod, hogy olyan turistacsalogató szobor-imitátor vagy, mint amilyenek a forgalmas tereken várják, hogy némi apróért cserébe csókot dobhassanak vagy pukedlizhessenek egyet? – Kérdeztem meglepetten, miközben lekuporodtam a fürdőszoba közepén álló oroszlánlábas kád mellé.

-          Hát, ha az üzlet így megy tovább, lassan már az is lehet, hogy ki kell állnom a Deák térre némi apróért… - Próbáltál tréfálkozni.

-          Én mindig dobok majd aprót a kalapodba. – Hajtottam a fejem a válladra.

-          Tőled csak szexuális szolgáltatást fogadok el. – Lehelted a fülembe.

-          És ott kell majd fizetnem a téren? – Kuncogtam.

-          Nem. Azt itthon. De fizethetsz előre is. – Súgtad, miközben a hajamat simogattad.

-          Akár most is? – Kérdeztem. Elmosolyodtál. – Bejöhetek?- Böktem a fürdőkádra.

Intettél, hogy igen. Mikor a szemem hozzászokott a sötéthez, láttam milyen elgyötört az arcod. Ruhástul léptem be melléd a fürdőkádba.

-          Mostanában mindig ruhástul fürdesz? – Tetted fel a logikus kérdést, mikor elhelyezkedtem veled szemben a fehér szoknyámban és lila selyemblúzomban.

-          Igen. – Mondtam ironikusan. –Többet kéne fürödnöd velem.

A mellkasodra húztál, orrodat a hajtincsim közé nyomtad, beszívtad a samponom illatát. Majd az államnál fogva elfordítottad a fejemet, hogy hozzá férhess, megcsókoltál, puhán, elképesztő finoman, az ajkaid szinte nem is értek az enyémekhez. Jóleső bizsergést hagytak maguk után és vágyat a többre. Nem is nyitottam ki a szemem, a fejem visszahajtottam a mellkasodra.

-          Ki akartam mosni ezt a blúzt, csak Róza néni kimosott helyettem és mivel ez rajtam maradt, nem rakta be a gépbe, viszont holnap ezt akarom felvenni, és gondoltam most majd megtisztul. – Hadartam el a hosszabb magyarázatot a túlöltözöttségemre.

-          Értem. És gondoltad, az én fürdővizemben mosod ki. – Vontad le a következtetést. – Had segítsek.

Lustán kezdted lötykölni a vizet a blúzom még száraz területeire, először csak a karjaimra, majd a melleimre is, precíz voltál, mint mindig, egy négyzetcentimétert sem hagytál ki.

-          Úgy érzem, készen van. - Jelentetted ki elégedetten. – Akár le is vehetnéd. – Mondtad és választ sem várva lassan elkezdted kigombolni.

Gombról-gombra haladtál kínzó lassúsággal, még véletlenül sem értél a bőrömhöz. Egészen a mellemig. Meleg kezedet óvatosan becsúsztattad a melltartó kosara és a bőröm közé, a nedves szivacs makacsul tapadt hozzám, küzdened kellett, hogy tenyeredbe foghasd a cicimet. De mikor végre teljes tenyeredet a rá tapaszthattad, úgy illeszkedett rá, mintha az is testem része lenne. Először nem markoltál rá, a tenyered puhán ölelte körül, ajkaid a nyakszirtemen siklottak fel és le, csókjaid, érintésed percről percre vált egyre hevesebbé. Kezed egyre türelmetlenebbül bontogatta nedvességtől a testemre tapadó blúzomat, ajkaid éhesen szívták a nyakamat. Hosszú percekbe telt, míg kihámoztál a ruháimból, de utána úgy üdvözölted minden egyes porcikámat, mint egy rég nem látott barátot, akire órákig kellett várakoznod a reptéren, ezért valahogy még édesebb a viszontlátás. Egyre jobban élveztem az érintésedet, nem olyan mohó, türelmetlen, heves vágy volt ez, mint amit Gergő váltott ki belőlem, inkább csak valami lusta igény arra, hogy érezzem, hozzád tartozok. Eleinte, megpróbáltam kezeimmel a farkad közelébe férkőzni, aztán rájöttem, hogy ez lehetetlen, mivel az öledben ülök. Őszintén szólva elég hamar letettem róla, hogy viszonozzam a kényeztetést, inkább csak lehunyt szemmel hátradőltem, kezeimet lazán a kád szélére fektettem és élveztem az érintésed nyomán a testemben lomhán áramló kéjt. Nagyon rég óta először. A velünk szemben lévő tükörbe néha belepillantva az arckifejezésedből teljes pontossággal meg tudtam állapítani, mikor csúsztatod végre a kezedet a combjaim közé. Addigi kókadtságomból pillanatok alatt rántottak ki a szeméremajkaim közé tévedt ujjaid. Lassan de ütemesen köröztél a csiklóm körül, már teljesen éber voltam, az arcodat vizsgáltam a tükörben. Teljesen önfeledtnek láttalak, szinte hipnotizáltan nézted a lábaim közt a habokból kiemelkedő, majd visszasüppedő csuklódat a tükörben.

Az érzés olyan tökéletes és természetes volt, mint egy levegővétel, nem követte elsöprő erejű, katartikus orgazmus, csak mindent elborító nyugodt kielégültség. Mikor már elcsitult a testemen végigáramló remegéshullám, összeszorítottam a combjaimat, hogy ne húzhasd ki a kezedet. Akkora felületen akartam érezni a testeden, amekkorán csak lehetséges. Nem tudom meddig feküdhettünk így, teljesen elvesztettem az időérzékem.

-          Miki? – Szólítottam évek óta először a becenevén.

-          Hm?

-          Énekelj nekem.

-          Tudod, hogy nem szeretek… - Próbáltál kibújni a feladat alól.

-          Légyszi… - Kérleltelek a nyakadat csókolgatva.

-          Üdv rád és házad népére te jó szántóvető… - Kezdtél bele halkan, lemondóan. Finoman ringattál, a víz tompa hullámokat vetett körülöttünk.

-          Mi ez az éneklési mánia nálad? – Tetted fel a kérdést, mikor befejezted.

Meglepődtem, azt hittem már rájöttél az elmúlt 10 évben. Ha hajlandó vagy énekelni nekem, abból tudom, hogy nem haragszol rám.

-          Semmi. Csak szeretem hallani a hangodat. – Mondtam két csók közt.

-          Jó, de most már engedj ki. – Toltál finoman odébb a kádban, hogy ki tudj szállni.

-          Ne menj el. – Kérleltelek.

-          Judit, pisilnem kell. – Mondtad, miközben leráztad a vizet a lábadról. – Tudod, te egyáltalán milyen nehéz álló dákóval pisilni?

-          Nem. – Kuncogtam. – De ha visszajössz, esküszöm, találok megoldást a problémára. – Mondtam huncut mosollyal.

-          Arra, hogy pisilnem kell? –Kérdeztél vissza.

-          Nem. – Forgattam a fejem. – Az álló dákóra.

Még 45 évesen is határozottan jó pasi voltál, mikor rám villantottad azt a pajkos, kisfiús mosolyt, ami miatt annak idején beléd szerettem, megint elöntötte az altestemet a forróság. Még láttam a távolodó izmos fenekedet, mikor már képtelen voltam megállni, hogy magamhoz ne nyúljak. Tényleg félre kell kefélni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, mennyire szereti a férjét?

Elképzeltem, ahogy visszajössz, átölelsz, kiemelsz a kádból, a festéssel mit sem törődve csöpögő testemet a csokoládébarna falhoz szorítod, belém nyomod a farkad és addig dugsz, míg sikítva-hörögve el nem élvezünk mindketten.

Gondolatban már az orgazmus utáni révületnél tartottam, mikor kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy ott állsz az ajtóban a farkaddal a kezedben. Elszégyelltem magam, még az ujjaim mozgása is lelassult kissé a puncimban.

-          Abba ne hagyd! Olyan gyönyörű  vagy ha élvezel! – Mondtad gyorsan, mint akit megbabonázott a látvány.

A helyzet furcsa volt és szokatlan. A férjem inkább kiveri magának, miközben nézi, hogy kielégítem magam, mint hogy megdugjon? Mégis hamar feloldódtam ebben az új felállásban, néztem, ahogy őrült tempóban vered a farkad, kicsit szétterpesztettem a lábaimat, hogy neked is legyen mit nézned és hátradőlve élveztem.

Teljesen kimerültem, ha nem emelsz ki a kádból, ott aludtam volna reggelig. Az öledben vittél a hálóig. Végigcsöpögtetted velem az egész folyosót.  Már félig aludtam, de te gondosan megtörölgettél és betakartál.

Évek óta nem volt olyan, hogy a vasárnap reggelt az ágyunkban töltő gyerekeink meztelenül találjanak ránk. Emlékszem, ahogy kínosan összemosolyogtunk, mikor arra ébredtünk, hogy Emma éppen próbál közénk furakodni a takaró alatt. Nagyon régen nem éreztem magam olyan nyugodtnak és boldognak, mint mikor próbáltam észrevétlenül magamra szenvedni az addig az ágy alatt heverő pólódat.

A megcsalás olyan, mint a füvezés. Büdös, amíg nem te szívod, rá kell érezni az ízére, de ha ez megtörtént lehetetlen leállni róla.

Én sem tudtam leállni, napról napra lettem egyre szemtelenebb.

Egyik este nem jöttél haza, SMS-ben megírtad, hogy bulizni viszed a koreai befektetőket...reggelire itthon leszel. Koreai befektetők? Hogyne. Igazából nem érdekelt a valóság, kényelmes hazugság volt ez mindkettőnknek.

-          Szia, Gergő, nincs kedved velem tölteni az éjszakát? – Búgtam a kagylóba, pár perccel az SMS-ed után.

Fogalmam nincs, hogy ért át alig fél óra alatt kőbányáról a XII. kerületbe, de 11:30 kor már a bejárati ajtó előtt toporgott. Tudta, hogy egyedül vagyok, Róza néni már elment és a gyerekek már alszanak. Láttam, hogy szinte remeg az izgalomtól, én pedig egyre türelmetlenebbül kerestem a kulcsot, hogy beengedhessem, de mintha a föld nyelte volna el. Csak egy selyem köntös volt rajtam, a zuhany alól kilépve ezt kaptam föl a még nedves testemre. Azt hittem bőven lesz időm összekészülni, míg átér a város egyik végéről a másikra, de gyorsabb volt, mint gondoltam. Amíg kutattam az előszobában lassan felszáradtak a testemet borító vízcseppek és a selyem elkezdett csúszkálni, mikor pedig lehajoltam, hogy a földön is megnézzem azt az átkozott kulcsot, a finom anyag végigsiklott a vállamon, láthatóvá téve a mellemet. Felemeltem a fejem, hogy lássam a reakciót, de akkor Gergő már nem állt az ajtó előtt. Hitetlenkedve felegyenesedtem.

Ám amikor megütötte a fülemet a konyhából jövő éktelen csörömpölés, rögtön világossá vált, mit csinál Gergő. Róza néni évszaktól és időjárástól függetlenül mindig kinyitotta az ablakot, ha főzött, normálisan visszacsukni viszont már nem tudta az ízületi gyulladása miatt. Csak erősen meg kellett nyomni az ablakot kívülről, hogy kinyíljon. Igaz, hogy így az ablakpárkányon lévő összes fiola lesodródott, de Gergőt abban a pillanatban ez szemernyit sem érdekelte. Dinamikus léptekkel közeledett felém, azzal a vágyakozással a szemében, amit csak egy felizgult férfi vagy egy éhes kutya tud produkálni. Szinte megijedtem tőle. Izmos testét az enyémnek préselte, éreztem ez már nem az kissé suta kertészsrác, aki a gyepemet nyírja havi 80.000-ért, és nem is az én figyelmes szeretőm, aki kissé félve, alázatosan csodálja a nőt, aki az anyja lehetne, és a fehérneműje annyiba kerül, mint egy átlagember teljes ruhatára. Akkor és ott, ő már csak egy felizgult hím volt, aki tudatában van, hogy másfélszer akkora, mint én, körülbelül háromszor akkora izomtömeggel rendelkezik és engem akar.

Mintha mindenhol ő lett volna, az ő ajka, teste, széles tenyere, körém fonódott karjai, abban a pillanatban ő volt az egész világ. Rajta kívül nem számított semmi. Éhesen szívta a nyakamat, a vállamat, majd az ajkamat, közben markolászta a melleimet, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy a lábaim közé nyúljak, lüktetett, bizsergett a puncim, pedig még hozzá sem ért, kiszabadítottam a kezeimet, befúrtam a testünk közé az ágyékom magasságában és elkezdtem ütemesen dörzsölni. Mikor megérezte, mit csinálok, rámarkolt a csuklómra, kihúzta a puncimból és a hátam mögé tette a másikkal együtt és még erősebben nyomott a falhoz, hogy még véletlenül se tudjam kiszabadítani őket. Majd ő nyúlt a lábaim közé, nem finomkodott, rögtön feldugta az ujját és elégedetten dorombolt valamit a fülembe. Ekkor még mindig rajtam lógott a köntös.

-          Ocsmány ez az izé. – Duruzsolta fülembe miközben lehámozta rólam. – Minden ruhadarab ocsmány, ami egy négyzetcentimétert is eltakar ezekből nyögte, majd bekapta az egyik mellbimbómat.

Már nem szorított a falhoz, a köntös a földre hullt. Magamhoz öleltem azt a tökéletes testet, számat a szájára tapasztottam, a nyelvem finoman puhatolózott a szájában, nem nyomult, nem volt erőszakos, hagyta, hogy én irányítsak, míg ő arra koncentrál, hogy megszabaduljon a felesleges ruhadarabjaitól.  Karjaimat a nyaka köré fontam, majd rácsimpaszkodtam, a lábaimat is köré fontam, ő pedig a fenekem alá nyúlt, így vitt fel a lépcsőn. Nadrág már nem volt rajta, a pólót pedig én vettem le róla felfelé menet. Le akart dobni az ágyra a hálószobában, de nem tudott leválasztani magáról, úgy kapaszkodtam belé, mint egy hajótörött, a segítségére érkező vízi mentőbe.  A kezei, amik eddig csak simogatták a két félgömböt, most egyre hevesebben kezdték markolászni, majd felfedezőútra indultak a két farpofát elválasztó hasadékban. Először csak egy ujját dugta a puncimba, de valahogy annyira rátapintott a lényegre, hogy rögtön remegéshullám futott végig az egész alhasamon, körmeimet a lapockájába vájtam, erre kicsit megremegtek a térdei, odasétált velem a hálószoba egyik falához és nekinyomta a hátam, most hogy már nem neki kellett tartania a teljes súlyomat, egyre bátrabban simogatott. Egyik ujja a csiklóm körül körözött bár nem olyan tempóban, ahogy szerettem volna, a másik pedig ki-be járt a puncimban. Elégedett nyögéseimet hallva egyre bátrabbá vált. Pontosan tudtam, mit szeretne, és kíváncsi voltam, meg meri-e tenni. A nedvektől csöpögő ujjait kihúzta belőlem, egy lyukkal hátrébb nyúlt bizonytalanul kezdte simogatni az ánuszomat, tekintetét az enyémbe fúrta, várta a megerősítést vagy az elutasítást. De én lehunytam a szemem, úgy látszik ezt igennek vette, mert egyre dinamikusabban kezdett körözni a lukam körül, úgy éreztem, mintha ezer keze lett volna, vaskos ujjai ott voltak a popsimnál, a puncimban, a csiklóm körül. Persze ezeket akkor már így nem tudtam elkülöníteni, csak a kezei nyomán a testemben szétáradó melegséget éreztem, végül az lökött át az orgazmusba, hogy egyik nedves ujját a popsimba dugta és tempósan masszírozni kezdett belülről. Elképesztő érzés volt. Olyan elégedettség járta át a tagjaimat, mint még soha. A testem elernyedt, Gerő belekuncogott a fülembe. Ledöntött a franciaágyra.

Én már csak aludni akartam, legszívesebben magamra húztam volna a takarót és befordulok a fal felé. De ő tovább csókolgatta a testemet finoman próbálta szétfeszíteni a lábaimat. Az érintése már inkább idegesítő volt, mint érzéki.

-          Gergő, verd ki, aztán bújj ide mellém és aludjunk. – Motyogtam fáradtan.  Érdekes, de akkor abszolút nem tűnt fel, milyen pofátlan vagyok. Visszagondolva Gergőt valamiféle szex rabszolgának tartottam, aki fogadja el, amit kap, adja meg nekem, amit kérek, aztán fogja be a száját.

-          Verjem ki?! Verjem ki?! – Sziszegte öntudatosan, miközben a hátamra fordított.

Egy gyors mozdulattal szétfeszítette a combjaimat, elővette a farkát és már éppen betolta volna, mikor megfordultam. Rögtön eszembe jutott az ominózus jelenet, amit a kulcslyukon át meglestelek téged és a szeretődet.

Hirtelen iszonyúan felizgultam. Alig ismertem magamra. Azt akartam, hogy ez a fiú egyszerűen dugjon meg, mint egy igazi kurvát. Azt akartam, hogy legyen durva, fogjon le és legyen erőszakos. Elképesztő érzés bevallani magadnak, hogy arra vágysz, erőszakoljanak meg. Ahhoz képest kimondani nem is volt olyan rémes. Szembefordultam vele és a szemébe nézve kijelentettem, azt akarom, hogy legyen erőszakos. Meglepődött, de gyorsan belement a játékba.

-          Azt, csinálok veled, amit csak akarok? – Kérdezte hitetlenkedve.

-          Igen. – Mondtam szemrebbenés nélkül, nem is sejtve milyen lavinát indítok el ezzel.

Hallgattam, ahogy az agyam értelmes fele vitatkozik ezzel az érzelemvezérelt őrülttel, aki elfoglalta az irányító központot a fejemben.

-          Nem vagy normális, ki tudja mit fog ez művelni, minden férfi idióta, beteg, vadállat…

-          Kussolsz bazdmeg!

-          És ha nekrofil? Vagy behívja a szomszéd dán dogot harmadiknak? Ki tudja mit akar beléd dugni és hova?

-          Befogod! Akarom és kész!

Akartam, őrülten akartam, hogy levegyen a vállamról minden felelősséget, csak hagyni, hogy sodorjon az ár, érezni egy nálam sokkal erősebb férfi dominanciáját, a kiszolgáltatottságot, hogy azt csinál velem, amit akar. Azonban az évezredek alatt belénk kódolt reflexeket nem olyan könnyű elhallgattatni. Az ember ilyenkor ösztönösen küzd. Próbálja lerúgni magáról a férfit, aki igyekszik őt maga alá gyűrni. Persze feleslegesen próbálkozik, mert a röhejes kísérletei, mikor mind az 55 kilójával nekifeszül 90 kiló tömör izomtömegnek, körülbelül olyanok, mintha csúzligumival próbálnánk megfékezni egy rakétát. Gergő pillanatok alatt fölém kerekedett, lovagló ülésben nehezedett a hasamra, csuklóimat egy kézzel át tudta fogni. Az ágy melletti ablakon lógó függönynek volt egy kötője, amivel félre lehetett fogni, a fiú ezt tépte le és kötötte vele a csuklóimat a kovácsoltvas ágy egyik cirádájához. Össze- vissza vergődtem, iszonyúan megszorította a csuklóimat, a hátamról a hasamra fordultam, majd vissza, de nem foglalkozott velem. Gyorsan végighordozta tekintetét a szobán, majd még két kötözésre alkalmas szövetdarabbal tért vissza az egyik egy sál volt.  A másik meg talán az egyik zoknija? Akkor a hasamon feküdtem nem tudtam pontosan kivenni. Először az egyik bokámat kötötte az ágy sarkához, majd rövid, és meglehetősen kiegyenlítetlen küzdelem után a másikat húzta oda a másik sarokhoz. Az érzés, hogy szétterpesztett lábakkal teljesen kiszolgáltatva fekszek egyszerre volt ijesztő és hihetetlenül izgató. Éreztem, hogy a lábaim közé térdel, hallottam, milyen sebesen lélegzik, de még egy ujjal sem ért hozzám. Jobban kívántam, hogy belém nyomuljon, mint bármikor. Elkezdtem mocorogni. A fenekemet ért ütés teljesen váratlanul ért.

-          Ne hogy azt hidd, hagyom, hogy magadtól élvezz el! – Mondta és egy újabb ütéssel nyomatékosította a kijelentést.

Iszonyú nagynak éreztem a farkát, mikor egy határozott lökéssel belém tolta, és ez csak erősödött, ahogy őrült tempóban elkezdett dugni. Nyögtem, lihegtem vergődtem, fejemet a párnába nyomtam, majd mikor már csak egy-két lökés választott volna el a katartikus orgazmustól, kihúzta belőlem, szétkente a nedveimet az ánuszom körül és beletolta hatalmasra duzzadt farkát.

Először iszonyúan fájt, abszölút figyelmen kívül hagyta a testem reakcióit, az, hogy felhatalmaztam mindenre, valóságos vadállatot csinált belőle. Úgy dugott, mintha nem lenne holnap, én pedig minden lökéssel egyre jobban élveztem a dolgot. Mindössze egy-két mozdulat hiányzott volna még a csúcshoz, mikor hörögve belém élvezett. Rárogyott a hátamra, az egész testemet betakarta, úgy éreztem magam, mint egy földrengés után. Percekig tartott, mire magához tért és eloldozott. Mikor megláttam, az arcát alig ismertem rá, már nem a srácot láttam benne, hanem valami teljesen mást.

-          Nem élveztél el. – Mondta bűnbánóan.

-          De igen, még az elején, a kezedtől.

-          Szeretnéd, hogy kielégítselek? – Kérdezte, kissé zavarban volt, de azért rám villantotta ezer karátos mosolyát.

-          Azt szeretném, ha hozzám bújnál, átölelnél, betakarnál és melletted ébrednék reggel.

Mikor az első napsugarak utat találtak a sötétítőfüggönyön keresztül, még mindig ébren volt, simogatta a hajamat és úgy ölelt, mintha soha nem akarna elengedni.

Legalább negyed órája támasztottam a konyhapultot, mire bejött Róza néni, a szakácsnő és jelentőségteljesen elzárta a csapot. Ezzel jelezve, hogy ha úgyis csak kifelé bambulok az ablakon, akkor semmi értelme pazarolni a drága vizet, hát hiába, ő megélt már egy világháborút, mikor értelmes asszonyok nem herdálták az ivóvizet, és nem legeltették a szemüket félmeztelen kertészfiúkon. Bezzeg a mai fiatalok…

Kicsit elszégyelltem magam, de a Gergő név továbbra is hangról hangra vízhangzott a fejemben. Hogy lehet, hogy eddig nem vettem észre, hogy egy Dávid szobor nyírja a füvet a kertemben? Az az, hogy észrevettem, nyilván, de nem képviselt számomra nagyobb értéket, mint bármelyik szobor. Tökéletes volt pedig, így nyár vége felé a bőre már bronzosan csillogott, jól illett a csokoládébarna szemeihez és a sötét hajához. A szeme fehérje és a fogai szinte világítottak. Kicsit úgy nézett ki, mintha egy western filmből lépett volna elő, az arca mindig egy kicsit koszos volt, a mosolya pedig, mint egy kisfiúé.

Lassan szoktattam magam a gondolathoz, hogy az enyém lesz. Mint a kislányok karácsonykor. Minden nap elmennek a játékbolt előtt és megnézegetik a hőn áhított barbie babát, akkor is, ha tudják, hogy előbb-utóbb úgyis megkapják.

Ahányszor hátat fordított nekem, finoman végigsimítottam minden porcikáját a szememmel. Alig vártam, hogy a kezemmel tehessem ugyanezt. De elhatároztam, lassan fogom csinálni, lépésről lépésre.

A zuhanyzó ajtaja előtt vártam, vártam, hogy kiáltson, nincsen törülköző. Persze, hogy nincsen, mert az összeset kivettem a fürdőszobaszekrényből. De a víz csak folyt, lassan a gőz is elkezdett kiszivárogni az ajtó mellett, a fiú pedig hangosan és meglehetősen hamisan énekelt és régi quimby dalt. Mikor végre elzárta a vizet, már az előszobában is valóságos szauna volt.

-          Róza néni! Judit! Valaki! Valaki nem tudna hozni egy törölközőt?- ordította szórakozottan a délelőtti csendbe.

Ügyesen kellett időzítenem. Gyanús, ha túl gyors vagyok, viszont Róza néni megelőz, ha túl lassan hozom azt a törülközőt. Viszont, mielőtt én dönthettem volna a tökéletes pillanatról, egyszerűen kilépett elém egy szál semmiben. Szinte félrelökött az ajtóval, olyan erővel nyitotta ki. Mikor meglátta, hogy alig kartávolságnyira állok tőle, zavartan elvigyorodott. Láthatóan inkább találta szórakoztatónak a helyzetet, mint kínosnak. Ezen felbátorodtam. Kicsit megpaskoltam a fenekét, mikor a kezébe nyomtam a hatalmas fehér törölközőt. És nevettem a szemében tükröződő meglepetésen. Felhúzta a szemöldökét és játékosan rám kacsintott. Amire én megráztam a fejem és szigorúan felemeltem a mutatóujjamat, mint az óvó nénik szokták a rosszcsont gyerekeknek.

Tetszett ez a csiki-csuki. Igazából soha nem csináltam még ilyet. Fiatal koromban sem. Nekem Te, egészen addig csak te voltál.

Tudtam, hogy nem fog visszautasítani, de nem mer ő kezdeményezni, mégiscsak a főnöke vagyok, bármennyire is a szakácsnő dirigál ebben a házban. Éreztem, a tettek mezejére kell lépnem, ha bármilyen fejleményt akarok. Először is el kell távolítani az összes zavaró körülményt, különös tekintettel Róza nénire.

Reggel neked és a gyerekeidnek is az volt az első kérdése, hogy hol van Róza néni. Ebben elsősorban az volt a furcsa, hogy megelőzte a gyerekeink reggelenként reflexként elhangzó

-          Hol a kakajó? – kérdését is.

Sőt, ennek a felnőtt verzióját, a te szádból elhangzó kérdésnek álcázott parancsot, amit a reggeli agykapacitásodhoz mérten egy szóra redukáltál:

-          Kávé?!

Persze nem mondhattam el, hogy ma azért nem ehettek sonkás tojást reggelire, mert a nap folyamán Róza néni igencsak zavarna abban, hogy beférkőzzek a kertészfiú kertésznadrágja alá, egyszerűbb volt azt mondani, hogy, kivett egy szabadnapot.

A mostani eszemmel szinte már felfoghatatlan az a gondolatmenet, aminek a végén oda jutottam, hogy feltétlenül vennem kell egy(egyébként teljesen funkciótlan) IKEA-s szekrényt, hogy becsaljam Gergőt a házba. Igazából persze a bugyimba akartam becsalni, de hát lépésről-lépésre.

Igazából nem nagyon kellett csalogatni, az időjárás nem igazán passzolt egy augusztus végi naphoz. Szerintem szívesen otthagyta a jázminpalántákat, a meleg szoba és a kényelmes délelőtti semmittevés ígéretéért. Lustán lekuporodott a szőnyegre és nekilátott összeszerelni azt a bizonyos szekrényt. Azért gondoskodtam róla, hogy ne legyen túl egyszerű. Egy-két csavart zsebre tettem.

-          Gergő, kér valamit inni?

-          Nem, köszönöm.

-          Tea? Kávé? Kakaó? Ásványvíz? Málnaszörp? Narancslé? Vodkás narancslé? – Soroltam, mint aki nem is hallotta a nemleges választ.

-          Nem kérek semmit, köszönöm. – Jelentette ki nyomatékosabban.

-          Mi az, maga soha nem iszik? – Kérdeztem felháborodást színlelve. – Teljesen ki fog száradni, a dehidratáció káros a bőrre és az agysejtekre is. – Korholtam tovább változatlan hangnemben. – Mi az, maga nem iszik?! – Ismételtem meg a kérdést.

-          De. Gin-tonikot. – Válaszolta flegmán, mint aki éppen marhára el van foglalva.

-          Máris hozom. – Feleltem egy pincér hanghordozásával. Izgalmas volt, hogy felcserélődtek a szerepek, és én szolgáltam ki őt.

-          Róza néni azt mondta semmilyen élelmiszert ne fogadjak el öntől. – Üvöltötte utánam a konyhába.

-          Miért? – Fordultam vissza meglepetten.

-          Szerinte maga az egyetlen ember a földön, aki egy lógatós teát is el tud rontani. – Felelte. Kissé bizonytalan volt a hangja, mint aki még nem tudja, meddig mehet el a poénkodással. Kicsit megbántott, de inkább haragudtam a nénire, mint rá, ugyanis rá nem lehetett.

-          Még jó, hogy ez alól a szabály alól kivételt képeznek az alkoholok. – Dobtam vissza a labdát.

A következő fél órában nyugodtan lógáztam a lábamat egy gin tonikkal a kezemben, abban a biztos tudatban, hogy ebből másfél órán belül biztos nem lesz szekrény. Ő pedig egyre sűrűbben vakargatta a fejét, és motyogta, hogy valami nem stimmel. Az igazat megvallva szórakoztatott a zavara. Egyre idegesebben csapkodta a szekrénykezdeményt az összeszerelési útmutatóval. Majd egy beletörődött sóhajjal nyugtázta, hogy feladta a küzdelmet.

-          Judit, hozna nekem két szöget és egy kalapácsot?

-          Minek? – Kérdeztem ártatlanul.

-          Nincs meg két csavar, de nem baj, megoldom, nincsenek látható helyen, és nem is kell nagy terhet viselniük. – Mondta. Basszus. A fiú életrevalóbb, mint gondoltam. A játéknak vége.

A valóságban a fiú mégsem volt olyan életrevaló, mint gondoltam. Vagy csak én voltam rá rossz hatással. De az biztos, hogy ketten együtt a világ legbénább szerelőpárosát alkotjuk. A haditerv az volt, hogy én fogom a szekrényajtót, ő pedig az egyik kezével a szöget a másikban a kalapácsot, de egy sajnálatos logisztikai malőr következtében akkorát csapott az ujjára, hogy az enyém még a gondolatba is belesajdult. A zavar és a szégyen miatt mégis kitört belőlem a nevetés. A reakciójáról csak annyit, hogy ha pillantással ölni lehetne, a gyermekeim már árvák lennének.

-          Adjak rá egy gyógy puszit? – Próbáltam poénnal elvenni a helyzet élét. Igazából persze nem vártam választ. Egyszerűen megragadtam a kezét és az számhoz emeltem a sérült ujját. Egész finoman fontam körül az ujjbegyét az ajkaimmal, majd leheletnyit szorítottam rajta, és elengedtem. Közben végig a szemébe néztem és tetszett, ahogy szinte felizzott a pupillája.

-          Még egy kezelés szükséges. – Suttogta rekedten. Belementem a játékba. Engedtem, hogy becsúsztassa az ujját az ajkaim közé egészen a fogaimig. A pupillájában már nem parazsat láttam, hanem valóságos lángokat. De ezek rögtön ki is aludtak, mikor rájött, beljebb nem juthat. Úgy nézett rám, mint a kóbor kutyák az állatmenhelyek adó 1%-os plakátjain. Gondoltam, meglepem kicsit. Megint látni akartam a lángokat. Lassan, a tekintetemet végig az övébe fúrva, kínzóan lassan kezdtem el szívni az ujját egyre beljebb és beljebb a szájüregembe. Látszott, ahogy kiveri a víz.

-          Elképesztő vagy. – Ennyit tudott kinyögni.

 De a teste beszélt helyette. Az arca kipirult, a szívdobogása felgyorsult, és az ajkai alig pár centire voltak az enyémektől. Szinte meglepődtem, mikor kihúzta az ujját a számból, éppen elkezdtem különleges effekteket alkalmazni. Szívtam, nyaltam, simogattam a nyelvemmel. A következő másodpercben viszont már a nyelve volt a helyén. Akkor viszont már nem alkalmaztam speciális effekteket. Már nem gondolkodtam. Mintha az egész testemet birtokba vette volna a nyelve, meg egy teljesen új érzés. Birtokolni és birtokolva lenni. Pedig még csak egy csóknál tartottunk. A kezei észrevétlenül indultak felfedezőútra a testemen, az enyémek sután bontogatták a nadrágját. Mikor megérezte az érintésemet még hevesebbé vált, itta, szívta, birtokolta az ajkaimat, ha egy kicsit elhúzódtam úgy kapott utánuk, mint a fuldokló levegő után. Észrevétlenül kerültek le rólam a ruháim, de ami még durvább, róla is, méghozzá az én kezem által. Az agyam teljesen elvesztette a kontrollt a testem felett. A testemet megszállta valami rejtélyes szellem, ami ördögien heves vágyakat ébresztett bennem. Az érintése olyan bizsergést hagyott maga után mindenhol a testemen, mint mikor télen a hidegtől elgémberedett ujjainkat meleg víz alá nyomjuk. Ez persze akkor így nem fogalmazódott meg bennem, homályos érzések kavalkádja uralkodott a bensőmben, amik szinte öntudatlanul formálódtak szavakká.

-          Belülről kell felolvadnom. – Hörögtem szinte csak magamnak.

-          Mit szeretnél, drága? – Kérdezett vissza szolgálatkészen két csók között.

-          Magamban akarlak. – Egyszerűsítettem le a bennem uralkodó mondatfoszlányokat és érzéseket olyan formára, amit biztos megért. Nem tudom meddig tarthatott, míg teljesítette a kérésemet, óráknak tűnt, pedig a valóságban csak tized másodpercek lehettek. Mikor belém hatolt, végképp megszűnt körülöttem a világ. Úgy éreztem süketen és vakon, mint az újszülött macskák, zuhanok a végtelenben. Még az az érzés sem tudott előcibálni ebből az ernyedt eufóriából, hogy éreztem utoljára még megremeg a tested és forró folyadék áramlik szét a bensőmben. Kellett pár perc, hogy szinkronizáljam az agyamat a testemmel. És az első inger, amit az éppen  hogy csak helyreállt érzékelő rendszerem befogadott, az volt, hogy a fiú  az altestem felé halad, nedves csókokat hagyva maga után minden porcikámon, a fülemtől a vénuszdombomat borító selymes bőrig. Bágyadtan eltoltam a fejét. Az agyamnak sikerült re- installálni a túlfejlett normarendszeremet. Nem akartam, hogy a nyelvét a szeméremajkaim közé fúrja. De ez láthatóan cseppet sem zavarta. Tudta, hogy a testemen végigsöprő gyönyör első hulláma úgyis elmos minden ellenállást. Így is történt. Ő velem ellentétben valószínűleg nem az internetről tanulta, hogyan kényeztesse a szexpartnerét. Zsigerből érezte minden rezdülésemet. Az orgazmus kapujában olyan erővel karmoltam a testét, hogy felszisszent, végül az taszított életem addigi talán legnagyobb orgazmusába, ahogy a fájdalmában kivillantott fogai finoman belemélyednek a szeméremajkaim puha húsába. Nincsenek hosszú körmeim, de azt tövig belevájtam a vállába, mintha le akartam volna választani a csuklyásizmot a csontról. 10 év szexuális frusztrációját tömörítettem bele abba az artikulálatlan sikolyba, ami ekkor elhagyta a számat.

-          Judit! Hallottam, Róza lebetegedett, hoztam egy kis töltött paprikát! – Hallottam az anyósom hangját az előszobából.

-          De jó. Azt sem tudtam, mi hiányzik.  – Mormoltam Gergő fülébe, de inkább csak magamnak.

-          Judit! Én is megjöttem! Mikor vacsorázunk? – Ütötte meg a fülemet a te hangod is. Láttam Gergőn, hogy egy kicsit megrémült.

-          Nyugi. Ezt a hangot soha nem ismerné fel. – Vetettem oda neki kifelé menet.

A délutánom azzal telt, hogy a házasságunkon gondolkodtam. Más nők mi az ördögöt csinálnak, ha megtudják, hogy a férjük félrekefél? Mit nem kaptál meg tőlem? Szültem neked két gyönyörű gyereket. A napom egyik felét azzal töltöm, hogy megpróbálok jó anyjuk  lenni, furikázom őket edzésre, furulyára, balettra meg logopédushoz. A másik felét pedig az edzőteremben töltöm, meg a kozmetikusnál, ápolom a kapcsolatot az üzlettársaid feleségeivel és fegyelmezem a takarítónőt, a kertészt meg a szakácsnőt. Igyekszem jó és kívánatos feleséged lenni, otthont teremteni neked. Mit rontottam el?

Hallottam, mikor hazaértél, úgy tettem, mintha aludnék, de hallottam, hogy ledobod a kulcsodat, letusolsz és befekszel mellém az ágyba. Régen legalább arra vetted a fáradságot, hogy egy puszit nyomj a homlokomra, ha már aludtam, mikor hazaértél. Még régebben pedig felkeltettél, hogy elmeséld milyen napod volt. Most csak azt hallottam, hogy halkan szöszmötölsz valamivel mellettem az ágyban. El nem tudtam képzelni mit csinálhatsz, egészen addig, míg a telefonod, halkan rezegni nem kezdett. Ezt a hangot felismertem. Tehát te SMS-t írsz és most jött meg a válasz. Végig háttal voltam neked, de hallottam, ahogy néha elmosolyodsz, és mivel egy idő után megfordultál és a hátamnak nyomtad a hátad, azt is éreztem, milyen gyorsan ver a szíved.

 Akkor értettem meg, hogy elveszíthetlek.

Némán vártam, míg befejezitek az enyelgést, és számoltam, 10 üzenetet kaptál tőle, mindig a párnába nyomtad a telefont, mikor rezegni kezdett, nehogy felébredjek. Már annyit sem jelentettem neked, hogy ne a hitvesi ágyból írogass neki. Dühös voltam, sértett és megalázott, de visszafojtottam a könnyeimet, míg el nem aludtál.

Akkor felkeltem. Elhatároztam, hogy utána nézek, miről nem tudok még. Elkezdtem keresni a laptopodat, kerestem a dolgozószobádban, a táskádban, de nem találtam sehol. Gondoltam, megnézem a kocsidban is. A hálótól a garázsig alkalmam volt aprólékosan szemügyre venni mindent, amitől búcsúznom kellene, ha esetleg úgy döntenél, el akarsz válni. És mire leértem a lexus-odhoz, rájöttem, hogy én egyszerűen nem akarok megválni a perzsaszőnyegeimtől, a miele háztartási gépeimtől, a chanel parfümjeimtől, a louis vitton táskáimtól és úgy egyáltalán a veled együtt járó fényűző életmód díszleteitől. Úgy döntöttem visszaszerezlek, kerül, amibe kerül.

A kocsiban meg találtam a laptopodat és életemben először nyomozni kezdtem utánad. Végignéztem az internetes előzményeidet. Nagyjából fele-fele arányban szerepeltek külföldi politikai és gazdasági honlapok és pornóoldalak.

- a krími helyzet hatása az EU gazdaságpolitikájára

- brutális csoportszex fiatal pina csoportos megbaszása durva szexfilm

- formás Milf jól megkefélve

- holnaptól 5 forintal emelkedik a benzin ára

- Az orosz exportlehetőségek beszűkülése a magyar gazdaságnak is árthat

- Megkefélt diáklányok

- Tüzes latin ribi jól megkúrva

…

Az addigi életem egy pillanat alatt hullott darabokra körülöttem. A férjem ilyeneket néz, miközben mi a kislányunk születése óta csak misszionárius pózban csináljuk havonta kétszer. A kislányunk 6 éves.

Egyedül abban voltam biztos, hogy nem ismerlek. Minden, amit rólad gondoltam 10 éven át, hazugság volt, vagy időközben vált hazugsággá. Viszont két dolgot mégis tudtam. Hogy vissza akarlak szerezni. És hogy arra vágysz, hogy leszopjanak.

Már pirkadt, mikor visszamentem, hozzád a hálóba. De ez a nő már köszönőviszonyban sem volt azzal, aki pár órával azelőtt kisírt szemekkel slampos pizsamagatyában kimászott mellőled.

Lábujjhegyen osontam be a szobába, finoman lehúztam rólad a takarót, a hátadon feküdtél, elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy a tested már érzi, hogy reggel van, csíkos pizsamanadrágod ígéretesen dudorodott. Világ életemben meglehetősen undorítónak és állatiasnak találtam ezt a reflexet. Igyekeztem mindig előtted kelni, hogy ne dörgöld hozzám a mereven álló farkadat és ne kelljen éreznem a leheletedet reggelenként. De most nem érdekelt, a cél érdekében bármit. Közelebb léptem, letérdeltem az ágy mellé az ágyékod magasságában és elkezdtem simogatni a farkadat a vékony anyagon keresztül. Kicsit megrebbentek a pilláid, de más jelét nem láttam, hogy ébredeznél. Ellenben a farkad, ha lehet még jobban felágaskodott. Kigomboltam a nadrágodat, így már tisztán láttam az előttem álló feladatot. Elképesztő a folyamat, ahogy 10 év házasság alatt a szerelem egyfajta gazdasági-szociális egymásrautaltsággá, a szeretett személy legbecsesebb testrésze pedig egyfajta speciális manipulációs eszközzé redukálódik vissza. Ezen gondolkodtam, mikor nagy levegőt vettem életem első szopása előtt.1,2,3 …és… lassan elkezdtem nyalni. Azt írta az internetes szakirodalom, hogy inkább több nyállal kell csinálni, mint kevesebbel. Tehát én jól benyálaztam az egész..ühüm…munkafelületet. Bágyadtan elkezdtél mocorogni. Először nem kaptam be az egészet, csak a végét csúsztattam az ajkaim közé és finoman masszíroztam a nyelvemmel. De mikor a számban eluralkodott az a fajta sós íz, amit azelőtt még soha nem éreztem, úgy döntöttem, ezt már akkor sem tudnám visszacsinálni, ha akarnám, tehát folytatnom kell. Tövig benyeltem a farkadat és egyre erősebben szívtam, már épp kezdtem ráállni egy ritmusra, mikor felébredtél. Úgy néztél rám, mint egy lila triceratopszra.  Mit ne mondjak, nem úgy reagáltál, ahogy vártam.

-          Te mit csinálsz, drágám?

-          Szerintem ez elég egyértelmű. –mondtam, magabiztosságot színlelve, a farkad szinte súrolta az arcomat. De az arcodon olyan szintű értetlenség sugárzott, hogy muszáj volt mondanom még valamit, hogy leplezzem a zavaromat.

-          Ajándék. - Tőlem. - Neked. - Az évfordulónkra. – ziháltam. Miközben a farkad ki-be járt a számban.

-          Aha. - nyögted bíborvörös arccal.

Én pedig folytattam, hosszú volt, unalmas, megalázó és már nem is tudom mióta először teljesen kezdőnek éreztem magam valamiben. És tagadhatatlanul béna voltam. Pont annyi pornófilmet néztem az éjszaka folyamán, hogy ezt tudjam. Hogy tudjam, hogy ennek nem eddig kellene tartani. Szabályosan fájt az állkapcsom, mire végre elélveztél. 

Éreztem, hogy stratégiát kell váltanom. De még nem tudtam pontosan, mit kéne tennem. Egészen addig, míg a megoldás el nem sétált az ablakom előtt egy sövényíró ollóval a kezében.

Valahogy túl nagy volt a csend. A hűtőn az összes hűtő mágnes egy kupacba volt rendezve, egy babakék általános iskolai füzetet igyekeztek függőlegesben tartani. Cím nem volt, csak sűrűn teleírt sorok. Sok. Olvasni kezdtem.

Először a kocsiból figyeltelek titeket. Könnyű lett volna letagadni a lány szépségét. Nem volt éppen átlagos. Semmilyen szempontból sem. Telt, Rubens festményeket idéző alakja, hosszú, rakoncátlan csigákba göndörödő rézvörös haja, tejfehér bőre ordító ellentétben állt a mostani szépségideállal. Ha egy magazinban láttam volna meg, valószínűleg egyáltalán nem találtam volna szépnek. Az a tipikus bögyös-faros fajta volt, kissé robosztus, némi súlyfelesleggel, főleg a combján és a fenekén. De így élőben, hogy láttam, ahogy a haján megcsillan a fény, meg azt, ahogy nevetés közben hátra veti a fejét… Félelmetes vetélytársnak tűnt. Biztonságos távolból figyelve követtelek titeket hazáig, mármint a lakásáig. Gyakorlott mozdulatokkal ütötted be a kaputelefon kódját és lökted be a nehéz kaput, mintha egész életedben itt éltél volna. És előre engedted a lányt, illedelmesen kinyitottad előtte a kaput és előreengedted. Azt sem tudtam, mikor láttam ilyet tőled utoljára. Talán ha ezt a mozdulatsort nem látom, nem megyek utánatok, és akkor ma minden más lenne. Szerintem megdöntöttem a tűsarkúban való rövidtávfutás női rekordját, hogy odaérjek, mielőtt a kapu becsukódna.

 A VIII. kerületi bérházaknak van valami teljesen egyedi, semmi mással össze nem hasonlítható szaga, egyedülálló kombinációja a zsírban fonnyasztott hagyma, a macskapisi és a doh szagának. Szerintem gyerekkoromban éreztem ezt utoljára, és akkor őszintén reméltem, hogy már nem is kell éreznem soha. Erre gondoltam, mikor felfelé osontam utánatok a lépcsőn. Mindig egy emelettel felettem jártatok. Igazából nem is nagyon kellett osonnom, a lány, ha véletlenül meglát, sem ismert volna fel. Te pedig csak őt láttad. Már az utcán is úgy néztél rá, mintha ő lenne az egyetlen nő a földön. Egyszer csak megszűnt a lépéseitek zaja, azt hittem bementetek valamelyik ajtón, de a zár kattanását nem hallottam, helyette valami sikamlós cuppogó hang ütötte meg a fülemet két lépés közt, megálltam és felágaskodtam a korlátra, hogy lássak is valamit, de addigra abbahagytátok, bármit is csináltatok addig. Akkor ötlött fel bennem először, hogy milyen röhejes is az, amit éppen csinálok, mikor bementetek a lakásba. Úgy álltam ott az ajtó előtt, mint egy kivert kutya. Aztán megint megütötte a fülemet a cuppogó hang és egyszerűen nem tudtam nem belesni a kémlelő nyíláson. Álltatok a keskeny előszobában, felváltva csókolta az ajkadat és suttogott a füledbe, te pedig csukott szemmel, hátadat a falnak vetve tűrted. El nem tudom képzelni, milyen szavakkal tudott ennyire felizgatni, de mikor kinyitottad a szemedet, olyan tüzet láttam benne, mint előtte még soha. Az értelemnek még csak a szikrája is kiveszett belőle, és a helyére költözött valami mohó állatias vágy, amitől én megrémültem volna a lány helyében. De ő nem rémült meg, továbbra is a falhoz szorított és gyengéden csókolgatott, mikor erőszakosabban nyomultál volna az ajkai közé elhúzta a fejét és pimaszul nevetett a próbálkozásaidon, hogy kiszabadulhass és átvedd az irányítást. Látszott rajta, hogy élvezi a játékot. Ráhajolt a nyakadra, és egyre hevesebbé vált, puszilta, csókolta, nyalta, harapta, egyre lejjebb haladt a testeden, egyenként és kínzóan lassan kapcsolta ki az inged felső három gombját, már szinte az egész felsőtestedről lehámozta az inget, mikor megelégelted a kiszolgáltatottságot és megpróbáltad kiszabadítani falhoz nyomott csuklóidat, hogy végre te is megérinthesd a testét, de nem engedte. Nőiesen gömbölyű karjain kidagadtak az izmok, ahogy próbált lefogni, de kétségbeesésnek még csak az árnyéka sem látszott rajta, saját hatalma teljes tudatában, pajkosan nézett a szemedbe. Kíváncsi voltam rá, meddig tűröd még el, hogy uralkodjanak rajtad, még ha csak játékból is, te, aki világ életedben mindig mindenki más fölé helyezted magad, és tíz éve nem jártál olyan munkahelyen, ahol ne te lettél volna a góré. Éppen azt latolgattam, hány perc múlva unsz bele a passzív szerepbe, mikor, olyan kérés hagyta el a szádat, amit nekem még csak szóba sem hoztál soha.

-          Szopj le! – hörögted a lánynak

-          Hogy mondod?- kérdezte halkan

-          Kérlek, szopj le!- mondtad nyugalmat és határozottságot erőltetve a hangodra.

-          Nem. – nagyon közel voltam, az ajtóhoz, minden szó jól kivehető volt, de ennél a résznél azt hittem rosszul hallok. Az apádon kívül nem ismerek senkit, aki valaha is nemet mert mondani neked bármire is. Vártam az orkánt.

-          Mi?- kérdeztél vissza, láthatóan téged is meglepett a válasz. Te is tudatában voltál, hogyha a kb.200 nőnemű alkalmazottad bármelyikét odatérdelteted magad elé, egyik sem merne ellenkezni.

-          Nem. - mondta a lány ugyanolyan hangsúllyal, mintha azt hinné, hogy csak nem hallottad a válaszát.

-          Miért?- Az orkán nem jött. Komolyan elkezdett foglalkoztatni, ki ez a lány neked. Mi az, hogy az én férjem visszakérdez bárkinek is, hogy miért nem?! Mi az, hogy valaki teljes lelki nyugalommal nemet, mond neki?!

-          Mert .- a lány egy pillanatra sem esett ki a ritmusból. Tovább kényeztette a mellkasodat, láttam, ahogy lélegzik, ahogy beszívja az illatodat. A finom szőrszálak meghajoltak a légáramlattól, és abban a pillanatban szinte én is éreztem az illatodat, annak a parfümnek az illatát, amit én vettem neked karácsonyra. Nyelve a mellbimbódra tévedt, nem tudom mit csinált vele, szívta, szopta, nyalta, csókolta, vagy harapta-e csak az elégedett nyögéseidet hallottam meg azt ahogy egyszer-egyszer felszisszensz. A csuklóidat még mindig erősen szorította, de már nem nyomta őket a falhoz. Kihasználtad az alkalmat, hogy a kezedet a vállára téve kényszerítsd térdre. Sunyin, lassan akartad a fejét az ágyékod magasságáig lenyomni, amit ő határozottan megtagadott. Lerázta magáról a kezedet és hátrébb lépett, a lábát egy thai bokszoló gyorsaságával és egy táncos eleganciájával emelte fel és szegezte a mellkasodnak, rubinvörös cipőjének a tűsarka pont a has és a mellizmod közti sekély árokban pihent, így tartva téged kartávolságon kívül. Ő hevesen nézett rád, te békülékenyen próbáltál közelíteni felé, de abban a pillanatban a még mélyebbre vájta cipősarkát a húsodba. És akkor kibújt belőled a csúcsragadozó, azt hittem esélye sincs, de derekasabban küzdött mint gondoltam volna. Az egyik kezeddel a vádlijánál fogtad meg a közétek ékelődött lábát, a másikkal a tarkóját ragadtad meg és magadhoz rántottad, olyan szorosan ölelted, hogy azt hittem eltöröd a bordáit. Az ajtón keresztül is hallottam, ahogy szívod a nyakát. Próbált szabadulni, de teljesen felesleges volt, olyan durván lökted a falhoz, hogy szinte nyekkent. A ruhája elején egy sor díszgomb volt, kezdetben próbáltad kigombolni, aztán eleged lett a meddő próbálkozásból, megfogtad és a gombsor mentén egy határozott rántással letépted a lányról. Felkacagott,mikor lerázta magáról a ruhája maradványait, de te a szájára tapasztottad a tenyeredet és szívtad, gyűrted, markoltad immár az egész testét. Volt rajta mit markolni, a melle alig fért el a tenyeredben, nem éppen finomkodó érintésed vöröses foltokat hagyott az egész testén. Lehunyta a szemét, nyögött, látszott, rajta, hogy felizgult. Te is észrevetted, újra próbálkoztál.

-          Vegyél a szádba.

-          Nem.

-          De.

-          Jó .- mondta egy mona lisai fél mosollyal és tövig bekapta a mutatóujjadat.

-          Tudod, hogy nem erre gondoltam.

-          Tudom.

-          Kérlek.

-          Nem.

-          Nem?

-          Nem.

-           Szóval nem. Legyen. - mondtad dühödten, kétséget sem hagyva a felől, hogy az előbbi enyhülés csak átmeneti állapot volt.

 Kikapcsoltad a melltartóját és lehámoztad róla a bugyiját, csak azért nem tépted, mert nem akart szakadni. Mikor a kezedet végighúztad a combjai között, ha lehet még jobban bepörögtél. Onnantól kezdve már csak egy nőstény volt, személyiség nélkül, alig több egy tárgynál. Durván megragadtad a vállát és megfordítottad, belemarkoltál terebélyes, de feszes és formás fenekébe, mikor a lábai közé nyúltál, megint felnyögtél, ő pedig kihasználta, hogy egy pillanatig nem arra koncentrálsz, hogy őt a kívánt pozícióban tartsd és megfordult. Lábujjhegyre állt, hogy elérje a szádat, csókolt, bújt, mint egy cica, de téged nem érdekelt nem kegyelmeztél, visszafordítottad az előbbi pozícióba. A látómezőm, amit a kémlelő nyílás engedett, körülbelül derék magasságig terjedt, tehát őt már nem láttam. Kétségbeesetten kutatni kezdtem egy másik rés után az ajtóban, repedés, kulcslyuk, kutyaajtó, bármivel beértem volna, és találtam is egy kulcslyukat. Olyan régi típusút, ami habár a funkciójára teljesen alkalmatlan, mert egy csavarhúzóval ki lehet piszkálni, tökéletes belátást nyújt. Én pedig beláttam. Volt az előszobában egy kis komód, annak nyomtad neki a lányt, hogy ne tudjon mozogni, megmarkoltad a haját a tarkóján, úgy szorítottad az arcát a komód lapjához. Minden finomkodás nélkül hatoltál be, majd mozogtál benne egyre gyorsabban. A kulcslyukon keresztül olyan volt az egész, mint egy pornófilm, ahol csak a lényeg látszik, ahogy te fogalmaznál. Deréktól térdig láttalak titeket, és csak a zihálásotokat hallottam, meg azt, ahogy a combjaitok egymáshoz csapódnak. És közben folyamatosan mondogattam magamnak, hogy ez milyen iszonyú közönséges, hogy utoljára az animal planeten láttam hasonlót, meg hogy hátulról csak az állatok csinálják. Fúj.

 Ilyenek kavarogtak a fejemben, mégsem tudtam levenni rólatok a szememet. Van ennek egy ilyen, ühüm, hogy is mondjam, dugattyúszerű mozgása, ami szinte hipnotizált.

                             Az üvöltésed rázott fel az révületből. Először azt hittem nem is belőled jön. Soha nem hallottam, még csak hasonlót sem a szádból. A lány nem sikított, csak nyögött és láttam, ahogy beremeg az egész teste. Mindketten a padlóra rogytatok, így kikerültetek a látómezőmből. Nem volt értelme tovább maradnom. Mikor körülnéztem, kellett pár perc a szememnek, hogy megszokja a fényt. Mikor felálltam és leporoltam a térdem éreztem, hogy az egész ölem nedves. Abban a pillanatban a saját reakciómtól sokkal jobban undorodtam, mint a ti egész magánszámotoktól. Enyhe terpeszben mentem vissza a kocsimhoz, hogy a bugyim még véletlenül se érintkezzen a bőrömmel nagyobb felületen, mint ami feltétlen szükséges. Áldottam az eszem, hogy annak idején sötétített ablakú BMW-t kérem tőled. Beültem. Néma undorral az arcomon leszenvedtem magamról a bugyit, már attól majdnem elélveztem, ahogy belevájt a húsba a lábaim között. Szerintem, a nedvességtől, amit magába szívott legalább ötször olyan nehéz volt, mint reggel, amikor felvettem. Úgy fogtam meg az egyik száraz pántjánál, mint egy csipet sót, és a lehúzott ablakon át kilódítottam az első utcai szemetesbe. A közeli kapualjban kuporgó hajléktalannak akkorára tágultak a pupillái, mikor látta, mint egy-egy csészealj.

                             Az elkövetkezendő negyed órában minden piros lámpánál a kesztyűtartóban kotortam valami nedves törlőkendő, papír zsebkendő, konyhai papírőrlő vagy bármi hasonló után. Elvégre nem mehetek bugyi nélkül, mindenféle nedvektől csöpögve, teljesen felizgulva a gyerekekért az iskolába. Már majdnem az iskolánál voltam, mikor végre megtaláltam. A lámpa épp akkor váltott pirosra, mikor odaértem, megragadtam az alkalmat, hogy megtöröljem magam. De a törlésből nagyon hamar lett törölgetés, abból pedig simogatás, ami egy hatalmas orgazmussal ért véget. Mindezt uszkve másfél perc alatt.

                              Ez volt az a pillanat, mikor feleszméltem, komolyan el kell gondolkodnom a házasságunkon. És   nem feltétlenül azért, mert megdöntöttél egy bögyös-faros ribancot. Hanem azért mert én évek óta először arra élveztem el, hogy erre gondolok.