A megcsalás olyan, mint a füvezés. Büdös, amíg nem te szívod, rá kell érezni az ízére, de ha ez megtörtént lehetetlen leállni róla.
Én sem tudtam leállni, napról napra lettem egyre szemtelenebb.
Egyik este nem jöttél haza, SMS-ben megírtad, hogy bulizni viszed a koreai befektetőket...reggelire itthon leszel. Koreai befektetők? Hogyne. Igazából nem érdekelt a valóság, kényelmes hazugság volt ez mindkettőnknek.
- Szia, Gergő, nincs kedved velem tölteni az éjszakát? – Búgtam a kagylóba, pár perccel az SMS-ed után.
Fogalmam nincs, hogy ért át alig fél óra alatt kőbányáról a XII. kerületbe, de 11:30 kor már a bejárati ajtó előtt toporgott. Tudta, hogy egyedül vagyok, Róza néni már elment és a gyerekek már alszanak. Láttam, hogy szinte remeg az izgalomtól, én pedig egyre türelmetlenebbül kerestem a kulcsot, hogy beengedhessem, de mintha a föld nyelte volna el. Csak egy selyem köntös volt rajtam, a zuhany alól kilépve ezt kaptam föl a még nedves testemre. Azt hittem bőven lesz időm összekészülni, míg átér a város egyik végéről a másikra, de gyorsabb volt, mint gondoltam. Amíg kutattam az előszobában lassan felszáradtak a testemet borító vízcseppek és a selyem elkezdett csúszkálni, mikor pedig lehajoltam, hogy a földön is megnézzem azt az átkozott kulcsot, a finom anyag végigsiklott a vállamon, láthatóvá téve a mellemet. Felemeltem a fejem, hogy lássam a reakciót, de akkor Gergő már nem állt az ajtó előtt. Hitetlenkedve felegyenesedtem.
Ám amikor megütötte a fülemet a konyhából jövő éktelen csörömpölés, rögtön világossá vált, mit csinál Gergő. Róza néni évszaktól és időjárástól függetlenül mindig kinyitotta az ablakot, ha főzött, normálisan visszacsukni viszont már nem tudta az ízületi gyulladása miatt. Csak erősen meg kellett nyomni az ablakot kívülről, hogy kinyíljon. Igaz, hogy így az ablakpárkányon lévő összes fiola lesodródott, de Gergőt abban a pillanatban ez szemernyit sem érdekelte. Dinamikus léptekkel közeledett felém, azzal a vágyakozással a szemében, amit csak egy felizgult férfi vagy egy éhes kutya tud produkálni. Szinte megijedtem tőle. Izmos testét az enyémnek préselte, éreztem ez már nem az kissé suta kertészsrác, aki a gyepemet nyírja havi 80.000-ért, és nem is az én figyelmes szeretőm, aki kissé félve, alázatosan csodálja a nőt, aki az anyja lehetne, és a fehérneműje annyiba kerül, mint egy átlagember teljes ruhatára. Akkor és ott, ő már csak egy felizgult hím volt, aki tudatában van, hogy másfélszer akkora, mint én, körülbelül háromszor akkora izomtömeggel rendelkezik és engem akar.
Mintha mindenhol ő lett volna, az ő ajka, teste, széles tenyere, körém fonódott karjai, abban a pillanatban ő volt az egész világ. Rajta kívül nem számított semmi. Éhesen szívta a nyakamat, a vállamat, majd az ajkamat, közben markolászta a melleimet, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy a lábaim közé nyúljak, lüktetett, bizsergett a puncim, pedig még hozzá sem ért, kiszabadítottam a kezeimet, befúrtam a testünk közé az ágyékom magasságában és elkezdtem ütemesen dörzsölni. Mikor megérezte, mit csinálok, rámarkolt a csuklómra, kihúzta a puncimból és a hátam mögé tette a másikkal együtt és még erősebben nyomott a falhoz, hogy még véletlenül se tudjam kiszabadítani őket. Majd ő nyúlt a lábaim közé, nem finomkodott, rögtön feldugta az ujját és elégedetten dorombolt valamit a fülembe. Ekkor még mindig rajtam lógott a köntös.
- Ocsmány ez az izé. – Duruzsolta fülembe miközben lehámozta rólam. – Minden ruhadarab ocsmány, ami egy négyzetcentimétert is eltakar ezekből nyögte, majd bekapta az egyik mellbimbómat.
Már nem szorított a falhoz, a köntös a földre hullt. Magamhoz öleltem azt a tökéletes testet, számat a szájára tapasztottam, a nyelvem finoman puhatolózott a szájában, nem nyomult, nem volt erőszakos, hagyta, hogy én irányítsak, míg ő arra koncentrál, hogy megszabaduljon a felesleges ruhadarabjaitól. Karjaimat a nyaka köré fontam, majd rácsimpaszkodtam, a lábaimat is köré fontam, ő pedig a fenekem alá nyúlt, így vitt fel a lépcsőn. Nadrág már nem volt rajta, a pólót pedig én vettem le róla felfelé menet. Le akart dobni az ágyra a hálószobában, de nem tudott leválasztani magáról, úgy kapaszkodtam belé, mint egy hajótörött, a segítségére érkező vízi mentőbe. A kezei, amik eddig csak simogatták a két félgömböt, most egyre hevesebben kezdték markolászni, majd felfedezőútra indultak a két farpofát elválasztó hasadékban. Először csak egy ujját dugta a puncimba, de valahogy annyira rátapintott a lényegre, hogy rögtön remegéshullám futott végig az egész alhasamon, körmeimet a lapockájába vájtam, erre kicsit megremegtek a térdei, odasétált velem a hálószoba egyik falához és nekinyomta a hátam, most hogy már nem neki kellett tartania a teljes súlyomat, egyre bátrabban simogatott. Egyik ujja a csiklóm körül körözött bár nem olyan tempóban, ahogy szerettem volna, a másik pedig ki-be járt a puncimban. Elégedett nyögéseimet hallva egyre bátrabbá vált. Pontosan tudtam, mit szeretne, és kíváncsi voltam, meg meri-e tenni. A nedvektől csöpögő ujjait kihúzta belőlem, egy lyukkal hátrébb nyúlt bizonytalanul kezdte simogatni az ánuszomat, tekintetét az enyémbe fúrta, várta a megerősítést vagy az elutasítást. De én lehunytam a szemem, úgy látszik ezt igennek vette, mert egyre dinamikusabban kezdett körözni a lukam körül, úgy éreztem, mintha ezer keze lett volna, vaskos ujjai ott voltak a popsimnál, a puncimban, a csiklóm körül. Persze ezeket akkor már így nem tudtam elkülöníteni, csak a kezei nyomán a testemben szétáradó melegséget éreztem, végül az lökött át az orgazmusba, hogy egyik nedves ujját a popsimba dugta és tempósan masszírozni kezdett belülről. Elképesztő érzés volt. Olyan elégedettség járta át a tagjaimat, mint még soha. A testem elernyedt, Gerő belekuncogott a fülembe. Ledöntött a franciaágyra.
Én már csak aludni akartam, legszívesebben magamra húztam volna a takarót és befordulok a fal felé. De ő tovább csókolgatta a testemet finoman próbálta szétfeszíteni a lábaimat. Az érintése már inkább idegesítő volt, mint érzéki.
- Gergő, verd ki, aztán bújj ide mellém és aludjunk. – Motyogtam fáradtan. Érdekes, de akkor abszolút nem tűnt fel, milyen pofátlan vagyok. Visszagondolva Gergőt valamiféle szex rabszolgának tartottam, aki fogadja el, amit kap, adja meg nekem, amit kérek, aztán fogja be a száját.
- Verjem ki?! Verjem ki?! – Sziszegte öntudatosan, miközben a hátamra fordított.
Egy gyors mozdulattal szétfeszítette a combjaimat, elővette a farkát és már éppen betolta volna, mikor megfordultam. Rögtön eszembe jutott az ominózus jelenet, amit a kulcslyukon át meglestelek téged és a szeretődet.
Hirtelen iszonyúan felizgultam. Alig ismertem magamra. Azt akartam, hogy ez a fiú egyszerűen dugjon meg, mint egy igazi kurvát. Azt akartam, hogy legyen durva, fogjon le és legyen erőszakos. Elképesztő érzés bevallani magadnak, hogy arra vágysz, erőszakoljanak meg. Ahhoz képest kimondani nem is volt olyan rémes. Szembefordultam vele és a szemébe nézve kijelentettem, azt akarom, hogy legyen erőszakos. Meglepődött, de gyorsan belement a játékba.
- Azt, csinálok veled, amit csak akarok? – Kérdezte hitetlenkedve.
- Igen. – Mondtam szemrebbenés nélkül, nem is sejtve milyen lavinát indítok el ezzel.
Hallgattam, ahogy az agyam értelmes fele vitatkozik ezzel az érzelemvezérelt őrülttel, aki elfoglalta az irányító központot a fejemben.
- Nem vagy normális, ki tudja mit fog ez művelni, minden férfi idióta, beteg, vadállat…
- Kussolsz bazdmeg!
- És ha nekrofil? Vagy behívja a szomszéd dán dogot harmadiknak? Ki tudja mit akar beléd dugni és hova?
- Befogod! Akarom és kész!
Akartam, őrülten akartam, hogy levegyen a vállamról minden felelősséget, csak hagyni, hogy sodorjon az ár, érezni egy nálam sokkal erősebb férfi dominanciáját, a kiszolgáltatottságot, hogy azt csinál velem, amit akar. Azonban az évezredek alatt belénk kódolt reflexeket nem olyan könnyű elhallgattatni. Az ember ilyenkor ösztönösen küzd. Próbálja lerúgni magáról a férfit, aki igyekszik őt maga alá gyűrni. Persze feleslegesen próbálkozik, mert a röhejes kísérletei, mikor mind az 55 kilójával nekifeszül 90 kiló tömör izomtömegnek, körülbelül olyanok, mintha csúzligumival próbálnánk megfékezni egy rakétát. Gergő pillanatok alatt fölém kerekedett, lovagló ülésben nehezedett a hasamra, csuklóimat egy kézzel át tudta fogni. Az ágy melletti ablakon lógó függönynek volt egy kötője, amivel félre lehetett fogni, a fiú ezt tépte le és kötötte vele a csuklóimat a kovácsoltvas ágy egyik cirádájához. Össze- vissza vergődtem, iszonyúan megszorította a csuklóimat, a hátamról a hasamra fordultam, majd vissza, de nem foglalkozott velem. Gyorsan végighordozta tekintetét a szobán, majd még két kötözésre alkalmas szövetdarabbal tért vissza az egyik egy sál volt. A másik meg talán az egyik zoknija? Akkor a hasamon feküdtem nem tudtam pontosan kivenni. Először az egyik bokámat kötötte az ágy sarkához, majd rövid, és meglehetősen kiegyenlítetlen küzdelem után a másikat húzta oda a másik sarokhoz. Az érzés, hogy szétterpesztett lábakkal teljesen kiszolgáltatva fekszek egyszerre volt ijesztő és hihetetlenül izgató. Éreztem, hogy a lábaim közé térdel, hallottam, milyen sebesen lélegzik, de még egy ujjal sem ért hozzám. Jobban kívántam, hogy belém nyomuljon, mint bármikor. Elkezdtem mocorogni. A fenekemet ért ütés teljesen váratlanul ért.
- Ne hogy azt hidd, hagyom, hogy magadtól élvezz el! – Mondta és egy újabb ütéssel nyomatékosította a kijelentést.
Iszonyú nagynak éreztem a farkát, mikor egy határozott lökéssel belém tolta, és ez csak erősödött, ahogy őrült tempóban elkezdett dugni. Nyögtem, lihegtem vergődtem, fejemet a párnába nyomtam, majd mikor már csak egy-két lökés választott volna el a katartikus orgazmustól, kihúzta belőlem, szétkente a nedveimet az ánuszom körül és beletolta hatalmasra duzzadt farkát.
Először iszonyúan fájt, abszölút figyelmen kívül hagyta a testem reakcióit, az, hogy felhatalmaztam mindenre, valóságos vadállatot csinált belőle. Úgy dugott, mintha nem lenne holnap, én pedig minden lökéssel egyre jobban élveztem a dolgot. Mindössze egy-két mozdulat hiányzott volna még a csúcshoz, mikor hörögve belém élvezett. Rárogyott a hátamra, az egész testemet betakarta, úgy éreztem magam, mint egy földrengés után. Percekig tartott, mire magához tért és eloldozott. Mikor megláttam, az arcát alig ismertem rá, már nem a srácot láttam benne, hanem valami teljesen mást.
- Nem élveztél el. – Mondta bűnbánóan.
- De igen, még az elején, a kezedtől.
- Szeretnéd, hogy kielégítselek? – Kérdezte, kissé zavarban volt, de azért rám villantotta ezer karátos mosolyát.
- Azt szeretném, ha hozzám bújnál, átölelnél, betakarnál és melletted ébrednék reggel.
Mikor az első napsugarak utat találtak a sötétítőfüggönyön keresztül, még mindig ébren volt, simogatta a hajamat és úgy ölelt, mintha soha nem akarna elengedni.
